Minél jobb a hab, annál jobb a fertőtlenítőképessége?
Mennyit tudunk a naponta használt habzó tisztítószerekről? Elgondolkodtunk már azon: mi a hab szerepe a piperecikkekben?
Miért választunk hajlamosak habosított termékeket?
Összehasonlítás és válogatás révén hamarosan kiszűrhetjük a jó habképző képességű felületaktivátort, és megkaphatjuk a felületaktivátor habzási törvényét is: (u.i.: Mivel ugyanaz a nyersanyag különböző gyártóktól származik, a habzási teljesítménye is eltérő, itt különböző nagybetűket használunk a különböző nyersanyagok jelölésére)gyártók)
A felületaktív anyagok közül a nátrium-lauril-glutamát erős habzóképességgel, a dinátrium-lauril-szulfoszukcinát pedig gyenge habzóképességgel rendelkezik.
② A legtöbb szulfát felületaktív anyag, amfoter felületaktív anyag és nem ionos felületaktív anyag erős habképző képességgel rendelkezik, míg az aminosav felületaktív anyagok általában gyengén stabilizálják a habzást. Ha aminosav felületaktív termékeket szeretne fejleszteni, érdemes lehet erős habképző és habképző képességű amfoter vagy nem ionos felületaktív anyagokat használni.
Ugyanazon felületaktív anyag habzóerejének és stabil habzóerejének diagramja:
Mi a felületaktív anyag?
A felületaktív anyag olyan vegyület, amelynek molekulájában legalább egy jelentős felületi affinitáscsoport található (a legtöbb esetben a vízoldhatóság garantálása érdekében), valamint egy nem szexuális csoport, amelyhez csekély affinitás tartozik. A gyakran használt felületaktív anyagok az ionos felületaktív anyagok (beleértve a kationos felületaktív anyagokat és az anionos felületaktív anyagokat), a nemionos felületaktív anyagok és az amfoter felületaktív anyagok.
A felületaktivátor a habzó mosószer kulcsfontosságú összetevője. A jó teljesítményű felületaktivátor kiválasztásának módját két dimenzió, a habzási teljesítmény és a zsírtalanító teljesítmény alapján értékelik. Ezek közül a habzási teljesítmény mérése két mutatót foglal magában: a habzási teljesítményt és a habstabilizációs teljesítményt.
A hab tulajdonságainak mérése
Mit érdekel minket a buborékok?
Csak az a kérdés, hogy gyorsan buborékosodik? Sok hab van benne? Tartós lesz a buborék?
Ezekre a kérdésekre a nyersanyagok meghatározása és szűrése során találunk választ.
Tesztelésünk fő módszere a meglévő berendezések használata a Ross-Miles-módszer (Roche habmeghatározási módszer) nemzeti szabvány szerinti vizsgálati módszer szerint, 31, laboratóriumban általánosan használt felületaktív anyag habzóerejének és habstabilitásának tanulmányozására, meghatározására és szűrésére.
Tesztelendő alanyok: 31 laboratóriumokban általánosan használt felületaktív anyag
Vizsgálati tételek: különböző felületaktív anyagok habzóereje és stabil habzóereje
Vizsgálati módszer: Roth habvizsgáló; Szabályozott változó módszer (egyenlő koncentrációjú oldat, állandó hőmérséklet);
Kontrasztos rendezés
Adatfeldolgozás: rögzítse a hab magasságát különböző időszakokban;
A 0 perc elején mért habmagasság az asztal habosítási ereje, minél nagyobb a magasság, annál erősebb a habosítási erő; a habstabilitás szabályszerűségét habmagasság-összetételi diagramok formájában mutattuk be 5 perc, 10 perc, 30 perc, 45 perc és 60 perc esetén. Minél hosszabb a habfenntartási idő, annál erősebb a habstabilitás.
A tesztelés és rögzítés után az adatok a következőképpen jelennek meg:
Összehasonlítás és válogatás révén hamarosan kiszűrhetjük a jó habképző képességű felületaktivátort, és megkaphatjuk a felületaktivátor habzási törvényét is: (ui.: Mivel ugyanaz az alapanyag különböző gyártóktól származik, a habzási teljesítménye is eltérő, itt különböző nagybetűket használunk a különböző alapanyaggyártók jelölésére)
① A felületaktív anyagok közül a nátrium-lauril-glutamát erős habzóképességgel, a dinátrium-lauril-szulfoszukcinát pedig gyenge habzóképességgel rendelkezik.
② A legtöbb szulfát felületaktív anyag, amfoter felületaktív anyag és nem ionos felületaktív anyag erős habképző képességgel rendelkezik, míg az aminosav felületaktív anyagok általában gyengén stabilizálják a habzást. Ha aminosav felületaktív termékeket szeretne fejleszteni, érdemes lehet erős habképző és habképző képességű amfoter vagy nem ionos felületaktív anyagokat használni.
Ugyanazon felületaktív anyag habzóerejének és stabil habzóerejének diagramja:
Nátrium-lauril-glutamát
Ammónium-lauril-szulfát
Nincs összefüggés ugyanazon felületaktív anyag habzási teljesítménye és habstabilizációs teljesítménye között, és a jó habzási teljesítményű felületaktív anyag habstabilizációs teljesítménye nem feltétlenül jó.
Különböző felületaktív anyagok buborékstabilitásának összehasonlítása:
Ps: Relatív változási sebesség = (habmagasság 0 percnél – habmagasság 60 percnél)/habmagasság 0 percnél
Értékelési kritériumok: Minél nagyobb a relatív változási sebesség, annál gyengébb a buborék stabilizáló képessége
A buborékdiagram elemzésével a következő következtetésekre juthatunk:
① A dinátrium-kokámfoamfodiacetát rendelkezik a legerősebb habstabilizáló képességgel, míg a lauril-hidroxi-szulfobetain a leggyengébb habstabilizáló képességgel.
2. A lauril-alkohol-szulfát felületaktív anyagok habstabilizáló képessége általában jó, az aminosav anionos felületaktív anyagok habstabilizáló képessége pedig általában gyenge;
Képlettervezési referencia:
A felületaktív anyagok habzási és habstabilizációs teljesítményéből arra lehet következtetni, hogy a kettő között nincs egyértelmű törvényszerűség és összefüggés, azaz a jó habzási teljesítmény nem feltétlenül jelent jó habstabilizációs teljesítményt. Ezért a felületaktív anyagok alapanyagainak szűrésekor figyelembe kell vennünk a felületaktív anyagok kiváló teljesítményét, és a különböző felületaktív anyagok ésszerű kombinációját az optimális habzási teljesítmény elérése érdekében. Ugyanakkor erős zsírtalanító hatású felületaktív anyagokkal kombinálva is elérhető a tisztító hatás, mind a habzási tulajdonságok, mind a zsírtalanító hatás.
Zsírtalanító teljesítményteszt:
Célkitűzés: Erős duguláscsökkentő hatású felületaktivátorok szűrése, valamint a habzási tulajdonságok és a zsírtalanító hatás közötti összefüggés feltárása elemzés és összehasonlítás révén.
Értékelési kritériumok: Összehasonlítottuk a fóliaszövet foltpixeleinek adatait a felületi aktivátoros fertőtlenítés előtt és után, kiszámítottuk az elmozdulási értéket, és kialakítottuk a zsírtalanító teljesítmény indexét. Minél magasabb az index, annál erősebb a zsírtalanító teljesítmény.
A fenti adatokból látható, hogy a megadott körülmények között az erős zsírtalanító hatás az ammónium-lauril-szulfát, a gyenge zsírtalanító hatás pedig két CMEA;
A fenti tesztadatokból arra lehet következtetni, hogy nincs közvetlen összefüggés a felületaktív anyag habzási tulajdonságai és zsírtalanító képessége között. Például az erős zsírtalanító képességű ammónium-lauril-szulfát habzási teljesítménye nem jó. A gyenge zsírtalanító képességű C14-16 olefin-nátrium-szulfonát habzási teljesítménye azonban az élvonalban van.
Akkor miért van az, hogy minél zsírosabb a hajad, annál kevésbé habzik? (Ugyanazon sampon használata esetén).
Valójában ez egy univerzális jelenség. Ha zsírosabb hajjal mosol hajat, a hab gyorsabban csökken. Ez azt jelenti, hogy a habzási teljesítmény rosszabb? Más szóval, minél jobb a habzási teljesítmény, annál jobb a zsírtalanító képesség is?
A kísérlet során kapott adatokból már tudjuk, hogy a hab mennyiségét és tartósságát magának a felületaktív anyagnak a habtulajdonságai, azaz a habképző és a habstabilizáló tulajdonságai határozzák meg. Magának a felületaktív anyagnak a fertőtlenítő képességét nem gyengíti a hab csökkenése. Ezt a pontot a felületaktivátor zsírtalanító képességének meghatározása is bizonyította, a jó habtulajdonságokkal rendelkező felületaktivátornak előfordulhat, hogy nem jó a zsírtalanító ereje, és fordítva.
Ezenkívül azt is bizonyíthatjuk, hogy nincs közvetlen összefüggés a hab és a felületaktív zsírtalanítás között, a kettő eltérő működési elvéből adódóan.
A felületaktív hab funkciója:
A hab egy felületaktív anyag, amelynek fő szerepe, hogy a tisztítási folyamatot kényelmessé és kellemessé tegye, majd az olaj tisztítása kiegészítő szerepet játszik, így az olaj nem könnyen lerakódhat újra a hab hatására, és könnyebben lemosható.
A felületaktív anyag habosításának és zsírtalanításának elve:
A felületaktív anyag tisztítóereje az olaj-víz határfelületi feszültség csökkentésére (zsírtalanítás) való képességéből, nem pedig a víz-levegő határfelületi feszültség csökkentésére (habzás) való képességéből fakad.
Ahogy a cikk elején említettük, a felületaktív anyagok amfifil molekulák, amelyek közül az egyik hidrofil, a másik hidrofil. Ezért alacsony koncentrációban a felületaktív anyag hajlamos a víz felszínén maradni, lipofil (vízzel szemben ellenálló) végével kifelé nézve, először a víz felszínét, azaz a víz-levegő határfelületet befedve, és így csökkentve a feszültséget ezen a határfelületen.
Amikor azonban a koncentráció meghalad egy bizonyos pontot, a felületaktív anyag elkezd klasztereződni, micellákat képezve, és a határfelületi feszültség már nem csökken. Ezt a koncentrációt kritikus micellakoncentrációnak nevezzük.
A felületaktív anyagok habképző képessége jó, ami azt jelzi, hogy erősen képesek csökkenteni a víz és a levegő közötti határfelületi feszültséget, és a csökkent határfelületi feszültség eredményeként a folyadék hajlamos több felületet létrehozni (egy buborékcsomó teljes felülete sokkal nagyobb, mint a nyugodt vízé).
A felületaktív anyag fertőtlenítő ereje abban rejlik, hogy képes nedvesíteni a folt felületét és emulgeálni azt, azaz „bevonni” az olajat, lehetővé téve az emulgeálást és a vízben való lemosást.
Ezért a felületaktív anyag fertőtlenítő képessége az olaj-víz határfelület aktiválására való képességéhez kapcsolódik, míg a habképző képesség csak a víz-levegő határfelület aktiválására való képességét jelenti, és a kettő nem teljesen függ össze. Ezenkívül számos nem habzó tisztítószer is létezik, mint például a mindennapi életben általánosan használt sminklemosó és sminklemosó olaj, amelyek szintén erős fertőtlenítő képességgel rendelkeznek, de nem képződnek habok, és nyilvánvaló, hogy a hab és a fertőtlenítés nem ugyanaz.
A különböző felületaktív anyagok habzási tulajdonságainak meghatározásával és szűrésével egyértelműen meghatározhatjuk a kiváló habzási tulajdonságokkal rendelkező felületaktív anyagot, majd a felületaktív anyag zsíroldó képességének meghatározásával és sorrendbe állításával el kell távolítanunk a felületaktív anyag szennyező képességét. Ezt az összevonást követően teljes mértékben kihasználhatjuk a különböző felületaktív anyagok előnyeit, teljesebbé és kiválóbbá tesszük a felületaktív anyagokat, és kiváló tisztítóhatást és használati élményt érhetünk el. Ezenkívül a felületaktív anyagok működési elvéből azt is felismerjük, hogy a habzás nem közvetlenül kapcsolódik a tisztítóerőhöz, és ezek a megismerések segíthetnek nekünk abban, hogy saját ítélőképességünk és megismerésünk legyen a sampon használatakor, hogy kiválasszuk a számunkra megfelelő terméket.