Dioxán? Ez csak előítélet kérdése.

Mi a dioxán? Honnan származik?

A dioxán helyes írásmódja dioxán. Mivel a „gonosz” szót túl nehéz begépelni, ebben a cikkben a szokásos gonosz szavakat fogjuk használni. Ez egy szerves vegyület, más néven dioxán, 1,4-dioxán, színtelen folyadék. A dioxán akut toxicitása alacsony toxicitású, érzéstelenítő és stimuláló hatású. A kínai kozmetikumok jelenlegi biztonsági műszaki kódexe szerint a dioxán tiltott összetevő a kozmetikumokban. Mivel tilos hozzáadni, miért van még mindig dioxán-kimutatás a kozmetikumokban? Technikailag elkerülhetetlen okokból lehetséges, hogy a dioxán szennyeződésként kerül a kozmetikumokba. Tehát milyen szennyeződések vannak a nyersanyagokban?

A samponokban és tusfürdőkben az egyik legszélesebb körben használt tisztító összetevő a nátrium-zsíralkohol-éter-szulfát, más néven nátrium-AES vagy SLES. Ez az összetevő természetes pálmaolajból vagy kőolajból nyerhető zsíralkoholokká, de szintetizálása lépések sorozatával történik, például etoxilezéssel, szulfonálással és semlegesítéssel. A kulcslépés az etoxilezés, a reakciófolyamatnak ebben a lépésében etilén-oxid nyersanyagot kell használni, amely egy széles körben használt monomer a kémiai szintézisiparban. Az etoxilációs reakció során az etilén-oxid hozzáadása a zsíralkoholhoz etoxilezett zsíralkohol előállításához mellett kis mennyiségű etilén-oxid (EO) is kondenzálódik, ami mellékterméket, a dioxán ellenségét hozza létre. A specifikus reakció a következő ábrán látható:

Általánosságban elmondható, hogy a nyersanyaggyártók későbbi lépéseket tesznek a dioxán elválasztására és tisztítására, a különböző nyersanyaggyártóknak eltérő szabványaik vannak, a multinacionális kozmetikai gyártók is ellenőrzik ezt a mutatót, általában 20-40 ppm között. Ami a késztermékben (például sampon, tusfürdő) lévő tartalomra vonatkozó szabványt illeti, nincsenek konkrét nemzetközi mutatók. A 2011-es Bawang samponos incidens után Kína 30 ppm alatt határozta meg a késztermékekre vonatkozó szabványt.

A dioxán rákot okoz, vajon biztonsági aggályokat vet fel?

A második világháború óta használt nyersanyagként a nátrium-szulfátot (SLES) és melléktermékét, a dioxánt széles körben tanulmányozták. Az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatala (FDA) 30 éve vizsgálja a dioxánt a fogyasztási cikkekben, és a Health Canada arra a következtetésre jutott, hogy a dioxán nyomokban való jelenléte a kozmetikai termékekben nem jelent egészségügyi kockázatot a fogyasztókra, még a gyermekekre sem (Kanada). Az Ausztrál Nemzeti Munkahelyi Egészségügyi és Biztonsági Bizottság szerint a dioxán ideális határértéke a fogyasztási cikkekben 30 ppm, a toxikológiailag elfogadható felső határérték pedig 100 ppm. Kínában 2012 után a kozmetikumok dioxántartalmára vonatkozó 30 ppm-es határérték jóval alacsonyabb, mint a toxikológiailag elfogadható 100 ppm-es felső határérték normál használati körülmények között.

Másrészt hangsúlyozni kell, hogy Kína kozmetikai szabványaiban a dioxán határértéke kevesebb, mint 30 ppm, ami világszerte magas színvonal. Valójában sok országban és régióban magasabbak a dioxántartalom határértékei, mint a mi szabványunkban, vagy nincsenek egyértelmű szabványok:

Valójában a dioxán nyomokban a természetben is gyakori. Az Egyesült Államok Mérgező Anyagok és Betegségek Nyilvántartása szerint a dioxán megtalálható a csirkében, a paradicsomban, a garnélában, sőt még az ivóvizünkben is. Az Egészségügyi Világszervezet ivóvízminőségi irányelvei (harmadik kiadás) kimondják, hogy a dioxán határértéke a vízben 50 μg/L.

Tehát a dioxán rákkeltő problémáját egy mondatban összefoglalva: az adagtól függetlenül a kárról beszélni szélhámos.

Minél alacsonyabb a dioxán tartalma, annál jobb a minőség, igaz?

A dioxán nem az egyetlen mutatója a SLES minőségének. Más mutatókat, például a nem szulfonált vegyületek mennyiségét és az irritáló anyagok mennyiségét a termékben szintén fontos figyelembe venni.

Ezenkívül fontos megjegyezni, hogy az SLES-ek is különböző méretekben léteznek, a legnagyobb különbség az etoxilezés mértéke, némelyik 1 EO-val, némelyik 2, 3 vagy akár 4 EO-val (természetesen tizedesjegyeket tartalmazó termékek, például 1,3 és 2,6 is előállíthatók). Minél nagyobb az etoxidáció fokozódásának mértéke, azaz minél nagyobb az EO-szám, annál nagyobb a dioxántartalom, amelyet ugyanazon eljárás és tisztítási körülmények között állítanak elő.

Érdekes módon azonban az EO növelésének oka a felületaktív SLES irritáló hatásának csökkentése, és minél nagyobb az EO SLES száma, annál kevésbé irritálja a bőrt, azaz annál enyhébb, és fordítva. EO nélkül SLS-ről van szó, amelyet az alkotóelemek nem kedvelnek, ami egy nagyon stimuláló összetevő.

Tehát a dioxán alacsony tartalma nem feltétlenül jelenti azt, hogy jó alapanyag. Ha ugyanis az EO-tartalom kicsi, a alapanyag irritációja nagyobb lesz.

ÖSSZEFOGLALVA:

A dioxánt nem a vállalatok adják hozzá, hanem egy alapanyag, amelynek a nyersanyagokban, például az SLES-ben is jelen kell lennie, amit nehéz elkerülni. Nemcsak az SLES-ben, hanem az etoxilezés során is nyomokban jelen lesz dioxán, sőt, egyes bőrápolási alapanyagok is tartalmaznak dioxánt. A kockázatértékelés szempontjából, mint maradékanyag, nincs szükség abszolút 0 tartalom elérésére, a jelenlegi kimutatási technológiát figyelembe véve a „nem kimutatott” nem jelenti azt, hogy a tartalom 0.

Tehát a dózison túlmutató károkról beszélni gengszternek minősül. A dioxán biztonságosságát évek óta tanulmányozzák, és releváns biztonsági és ajánlott szabványokat határoztak meg, és a 100 ppm-nél kevesebb szermaradvány biztonságosnak tekinthető. De olyan országok, mint az Európai Unió, nem tették kötelezővé a szabvánnyá. A termékek dioxántartalmára vonatkozó hazai követelmények 30 ppm alatt vannak.

Ezért a samponban található dioxánnak nem kell aggódnia a rák miatt. Ami a médiában megjelenő félretájékoztatást illeti, most már érti, hogy ez csak a figyelemfelkeltés céljából történt.